A házasság

	CIC 1055.kánon 1.§. A házassági szövetséget, amelyben a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, amely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul... CIC 1056.kánon A házasság lényegi tulajdonságai az egység és a felbonthatatlanság.
	CIC 1083.kánon 1.§. A férfi a betöltött tizenhatodik, a nő a betöltött tizennegyedik életéve előtt nem köthet érvényes házasságot. CIC 1141.kánon A megkötött és elhált házasságot semmiféle emberi hatalom és semmiféle ok nem bonthatja fel, kivéve a halált.
	"Azt kívánom tehát, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, adjanak gyermekeknek életet" (1 Tim 5,14) "Isten tervének megfelelően a házasság a nagyobb családi közösség alapja, mert maga a házasság intézménye és a házastársi szerelem a gyermekek világrahozására és nevelésére rendeltetett, és ebben teljesedik be." "Mindazonáltal nem szabad elfelejteni, hogy ha egy házasságban nem születhet gyermek, emiatt a házastársak élete nem veszíti el értékét. A testi terméketlenség alkalmat szolgáltathat arra, hogy az emberi személy más természetű olyan fontos szolgálatait végezzék mint pl. az örökbefogadás, a nevelés különféle formái, vagy a más családoknak, valamint szegény, illetve nyomorék gyermekeknek nyújtott segítség." (F.C.)
	"A család alapvető feladata tehát az élet szolgálata, s a századok folyamán beteljesedik a Teremtő ősi áldása, miközben nemzedékről nemzedékre ember adja tovább embernek az isteni képmást. A termékenység, a házastársi szeretet jele és gyümölcse, eleven bizonysága annak, hogy a házastársak kölcsönösen és teljesen átadták egymásnak magukat" (F.C.)
	Elsősorban a keresztények között, s főleg a keresztény családokban kell megmutatkoznia annak, hogy minden egyes világra jövő gyermeket elfogadnak, szeretnek, megbecsülnek, egészséges testi és lelki nevelésben részesítenek és sokszorosan törődnek vele." (F.C.) "A vélemények mai zűrzavarában azt is tudniuk kell (ti. a jegyeseknek), hogy nincs olyan hatalom, amely keresztények között érvényesen megkötött és elhált házasságot feloldhatná." "Ha pedig egy házasság odáig fajulna, hogy az együttélés elviselhetetlenné válik, az Egyház megengedi a különválást, és a házasok állapotának megfelelő módon próbálja enyhíteni a különválás káros következményeit; de nem engedi, hogy a felek közötti kibékülés érdekében ne történjék semmi, vagy erről reménytelenül lemondjanak." (Arc)
	"A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik és a kettő testben egy lesz. így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válasza." (Mt 19,5-7) "A paráznaság veszélye miatt azonban, legyen csak minden férfinek felesége és minden asszonynak férje. A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, s ugyanúgy az asszony is férjével szemben. Az asszony nem rendelkezik tulajdon testével, hanem a férje. Ugyanúgy a férfi sem rendelkezik tulajdon testével, hanem a felesége. Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy az imádságnak szenteljétek magatokat." (1 Kor 7,2-6)
	"A személyek kölcsönös önátadása a házasság keretében egy új élet ajándékozására irányul, amely szintén egy személy, szüleihez hasonlóan. Az anyaság kezdettől fogva különös befogadókészséget jelent az új személy számára: és pontosan a nő része. Ebben a fogantatatási és szülési készségben <<találja meg a nő az ő őszinte odaadása által önmagát<<. Egy gyermek fogamzásának és szülésének belső elfogadása olyan adomány, amely a házastársi egységgel kapcsolatos, és ez - amint már mondottuk -, a kölcsönös önátadás különös pillanata és jele, a férfi és a nő részéről." "A nő anyaságában, amely a férfi apaságához kötődik, az az örök misztérium tükröződik, amely által valaki szül és szülő lesz, ami megtalálható magában az Istenben, az egy és háromszemélyű Istenben (vö. Ef 3,14-15). Az emberi nemzés a férfi és a nő közös ügye. És ha szeretettől indíttatva a nő azt mondja a férjének: >>Fiút szültem neked<<, ez azt jelenti, hogy >>ez a mi gyermekünk<<. Valójában mindketten gyermekük szülői, mégis a nő anyasága adja a legnagyobb részét ennek a közös szülői mivoltnak, ennek a nagyobb felelősséggel járó részét." "A férfinek ezért teljesen tudatában kell lennie, hogy ebből a közös szülői feladatból reá hárul a nő iránti különös elkötelezettség." (Mul. 18.)
	Irodalom:
	XIII. Leó: Arcanum divinae 1880 (Arc) II. János Pál: Familiaris consortio 1981 (F.C.) II. János Pál Pápa Mulieris diginitatem kezdetű Apostoli levele a nő méltóságáról és hivatásáról (Mul) Egyházi törvénykönyv (Codex Iuris Canonici 1983) Szent István Társulat 1985 Budapest (CIC)
	Vissza a címoldalra