| Fülszöveg |
Rólunk van szó az itt következő lapokon,
lányokról és asszonyokról, leendő
és valóságos anyákról. Rólunk,
akik a természet által reánk osztott anyaszerepet
évezredek óta méltósággal viseltük
- össztársadalmi szinten legalábbis -, a reánk
bízott gyermekeket adományként, áldásként
elfogadtuk és felelősséget éreztünk
irántuk, s az jelentette kiteljesedésünk gátját,
ha a természet az anyaság ajándékát megtagadta
tőlünk.Így volt ez a legutóbbi évtizedekig,
mikoris valakinek-valakiknek eszébe jutott - sok egyéb
eszmével, eszményképpel egyetemben - az anyaság
méltóságát is meglkérdőjelezni.
A gyermeknemzés, gyermeknevelés öröméből,
a gyermekvárás meghitt boldogságából
társadalmi értékek szolgálatába
állítva a tervezett gyermek vállalásának
programszerűsége lett, az áldás nyűggé
vált. A szerelmet és a szexualitást
szétválasztották. A nemi életet, mint
természetes biológiai szükségletet az érzelmek
fölé helyezték, így az új élet
fogantatása számtalan esetben balesetté süllyedt,
mely ellen minél hathatósabban védekezni kell, ha pedig
bekövetkezett, mint egy elmérgesedett sebet ki kell operálni.
A nem tervezett gyermek nem kívánttá vált, a
nem kívánt magzat élete fölött való
rendelkezés szuverén anyai joggá lépett elő. |
jegyes@jegyes.hu