A legkézenfekvőbb lehetőség. Egy ideig, ha mindketten így akarják, megvalósítható. De abból a célból, hogy ne legyen gyermek, nem hosszú távú megoldás. Az önmegtartóztatás szép dolog. Ha a házasságban az egyik fél betegsége, egészségi állapota miatt nem élhet házaséletet, akkor a házastárs szeretetből, a másik fél tiszteletéből természetesen le kell, hogy mondjon a házasélet gyakorlásáról. De itt nem erről van szó. Két egészséges ember, egymást szeretve, házasságban élve házaséletet is kell, hogy éljen. Hozzá tartozik a házasság lényegéhez. Ennek indokolatlan megtagadása a szeretetlenség, a másiktól való elfordulás következménye. Ez pedig már nem házasság, csak „egy fedél alatt élnek". |
||||||||||||||||
Ennek az önmegtartóztatásnak közös
megegyezéssel való időszakos gyakorlása pedig
a kölcsönös szeretet, megbecsülés kifejezője.
Természetesen nem azért él házasságban
az ember, hogy az önuralmát éppen a házasélettel
kapcsolatban tegye próbára. Időszakosan ez
megengedhető, de a házasság lényegéből
fakadóan ez nem elfogadható megoldás. A
gyermekáldás elkerülésére olyan módszert
szabad csak alkalmazni, amelyik erkölcsi meg- engedhetősége
mellett egyik házasfél számára sem okoz
elfogadhatatlan helyzetet. Természetesen a különféle
módszerek alkalmazhatósága korlátozott. Az
önmegtartóztatásra időszakosan mindenképpen
szükség van. A „természetes" módszerek
alkalmazásakor a termékeny időszakokban éppúgy,
mint a tabletta időszakos elhagyásakor. |
||||||||||||||||
Visszatérés a családtervezés címoldalra |