| |
Esketési tilalmak (1071. kán.):
1) A lakóhelynélküliek házassága. Aki sem lakóhellyel, sem pótlakóhellyel (100. kán.) nem rendelkezik, annak személyével kapcsolatban a vizsgálat különösen nehéz, hiszen nem tartozik tartósan egyetlen egyházi területi
egységhez sem. Ezért szükséges az esketés helye szerinti helyi ordinárius engedélye.
2) A polgári törvények szerint nem elismerhető vagy nem megköthető házasság. A házasság polgári törvények szerinti elismerése ott jelent problémát, ahol a világi jog az
egyházi házasságkötésnek polgári hatásokat tulajdonít. Nem lehet polgárilag megkötni pl. azok házasságát akiknek harmadik személlyel még fel nem bontott (egyházilag
egyébként nem érvényes) polgári házassága van.
3) Annak házassága, akinek előző együttélésből származó természetes kötelezettségei vannak másik fél vagy gyermekek iránt. Ilyen természetes kötelezettség lehet pl.
az érvénytelennek nyilvánított korábbi egyházi házasságból, a tisztán polgári házasságból vagy akár a házasság nélküli együttélésből fakadó tartási kötelezettség.
Különösen nagy gondot okoznak ezek a kötelezettségek azokon a vidékeken, ahol többnejűség van szokásban, és ezzel szakít a keresztény hitre térő ember.
4) Annak házassága, aki a katolikus hitet közismerten elhagyta. Ez a tilalom nem csupán azokra vonatkozik, akik az egyházat formális aktussal elhagyták, hanem annál
tágabb. Viszont nem alkalmazandó a tilalom azokra, akik pusztán a vallás gyakorlását mulasztották el, még akkor sem, ha ezt hosszú ideig tették. Ha nem egyszerűen a
vallás gyakorlásának hiánya, hanem a katolikus hit elvetése az illető részéről már közismert (notorius) tény, akkor sem megtagadni kell az esketést, hanem a 1125. kán.-ban
a vegyes házasságokra előírt biztosítékok csatolásával kell engedélyt kérni a helyi ordináriustól (1071. kán. 2. §).
5) Annak házassága, akit egyházi cenzúra (kiközösítés, egyházi tilalom, vö. 1331. kán.. 1. § 2, 1332. kán.) súlyt.
6) Nem önjogú kiskorúak házassága szüleik tudta nélkül vagy ésszerű ellenkezése dacára. Ilyen kiskorúak azok, akik -- noha az érvényes házassághoz szükséges koruk már
megvan (1083. kán.) -- még nem töltötték be 18. életévüket (97. kán. 1. §), és nincsenek a világi jog szerint sem nagykorúsítva (22. kán.).
7) A képviselő útján kötendő házasság. Mivel ilyenkor (1105. kán.) viszonylag könnyen előfordulhat a személytévesztés vagy valamilyen rendellenesség a képviselői megbízatás körül, a törvényhozó
óvatossága indokoltnak látszik.
8) Az esketési tilalmaknak ezen a listáján nem szerepel a vegyes házasság (1124. kán.) és a jelenre vagy múltra vonatkozó feltétellel megkötni kívánt házasság (1102. kán. 3. §), bár másutt a jog ezeket is a helyi ordinárius engedélyéhez köti. Ezekben az esetekben azonban nem pusztán az eskető a tilalom címzettje, hanem maguk a felek is, vagyis
nemcsak esketési, hanem házasságkötési tilalmak is.
Egyéb
Nem esketési tilalom, hanem csupán felszólítás a lelkipásztorokhoz, hogy igyekezniük kell a fiatalokat visszatartani a házasságkötéstől az előtt az életkor előtt, amelyet a
helyi szokások a házasságkötéshez megkívánnak (1072. kán.). Ez a felszólítás azokra az esetekre vonatkozik, amikor a házasságot sem akadály nem zárja ki, sem tilalom nem
áll annak útjában. Tehát pl. ha a 16 éven felüli fiú vagy a 14 éven felüli leány 18. életévének betöltése előtt szülei hozzájárulásával kívánna házasságot kötni, vagy ha
ugyanők már polgárilag összeházasodtak és ezzel az adott ország törvényei szerint már nagykorúsítódtak volna, házassági tilalom nem kötné őket, mégis -- ha a helyzet
ezt indokolja -- a lelkipásztornak meg kellene próbálnia lebeszélni a feleket az elsietett egyházi házasságról.
(Erdő Péter: Egyházjog című könyve alapján)
|
h.jog@jegyes.hu