Fogalommagyarázat |
||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
|
Az aposztázia a keresztény hit, vele együtt a vallási igazságok, mint Krisztus istenségének vagy a Szentháromságnak az elutasítása. Az 1364. kánon szerint az aposztaták a kiközösítés büntetésben részesülnek. Gyógyító büntetés (poena medicinalis/censura, 1331–1335. kán.) Az egyházjog kétféle büntetést különböztet meg: hajlító- és büntető büntetést. Ezeket együttesen gyógyító büntetésnek is nevezik. A legfontosabb hajlító büntetés a kiközösítés (exkommunicatio 1331. kán.), a szentségekhez való járulás megtiltása (interdiktum 1332. kán.) és egy egyházi személy felfüggesztése (suspensio 1333. kán.). Püspöki kollégium (collegium episcoporum 336. kán.) A legmagasabb és teljes hatalom hordozója (suprema et plena potestas) az egyházban nem egyedül a pápa, hanem a püspöki kollégium is. Azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a pápa a püspöki kollégium feje. Ebből fakadóan az egyházban nincs két különböző hordozója a legfőbb hatalomnak, mivel a püspöki kollégium nem végezheti tevékenységét vezetője nélkül vagy ellenében. Az Egyházi törvénykönyv előírásait nem a világi jogszabályok módjára paragrafusoknak, hanem kánonoknak nevezzük. A fogalom görög eredetű, és vonalat, irányvonalat jelent. Rövidítése: kán. vagy can. (kk. vagy cann. többesszámban). Krisztushívők (christifideles, 204. kán.) Krisztushívők azok, akik mivel a keresztségben Krisztus testének tagjaivá lettek Isten népét alkotják, és minthogy így a maguk módján részesévé váltak Krisztus papi, prófétai és királyi feladatának, állapotuknak megfelelően annak a küldetésnek a gyakorlására kaptak hivatást, amelynek a világban való teljesítését Isten az egyházra bízta. A törvénykönyv kizárólag azokra vonatkozik, akik a katolikus egyházban lettek keresztelve, vagy oda felvették őket. Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium A (római katolikus egyházzal teljes közösségben levő) keleti egyház törvénykönyve. Rövidítése: CCEO. Ezt a kódexet II. János Pál pápa adta ki 1990-ben. A latin rítusú katolikus egyház törvénykönyve. Rövidítése: CIC. Először XVI. Benedek adta ki 1917-ben. A jelenleg hatályos törvénykönyv 1983-ban jelent meg. Communicatio in sacris (Szentségekben való közösség, 844. kán.) A katolikus szentségkiszolgáltatók a szentségek adományát megengedett módon kizárólag katolikus hívők részére szolgáltathatják ki, és katolikus hívők a szetségeket kizárólag katolikus szentségkiszolgáltatóktól fogadhatják el. Ez alól kivételt, és ezáltal bizonyos szentségekben való közösséget szabályoz a 844. kán. 2. - 4.§-a. Így bizonyos feltételek esetén a keresztény katolikusok részére megengedett, hogy egy nem katolikus egyházhoz tartozótól fel szabad venniük a bűnbánat szentségét, az eucharisztiát és a betegek kenetét olyan nem katolikus kiszolgáltatóktól, akiknek egyházában ezek a szentségek érvényesek. Itt mindenekelőtt az ortodox egyházakra kell gondolni. A 3.§ rögzíti, hogy a katolikus szentségkiszolgáltatók megengedetten szolgáltathatják ki a bűnbánat szentségét, az eucharisztiát és a betegek kenetét a római katolikus egyházzal teljes közösségben nem levő keleti egyházak tagjainak, ha önként kérik, és kellően fel vannak készülve. A szent dolgokban való tiltott közösködés elkövetője a 1365. kán. alapján megfelelő büntetéssel büntetendő. A határozatok különböző formáit kell elkülöníteni. Általános határozatok (decreta generalia, 29. kán.) melyekben az illetékes törvényhozó közös előírásokat szab meg. Ezek valójában törvények. Ettől el kell különíteni az általános végrehajtási határozatokat (decreta generalia exsecutoria, 31. kán.). Ezek közelebbről meghatározzák a törvény alkalmazásának módját, vagy a törvények megtartását sürgetik. Ilyet azok adhatnak ki, akik végrehajtói hatalommal rendelkeznek. Végül van az egyedi határozat (decretum singulare, 48. kán.). Ez az illetékes végrehajtó hatóságtól kiadott olyan közigazgatási intézkedés, mellyel a jog előírása szerint egyedi esetre hoznak döntést vagy intézkedést.
Vissza az elejére Rendes vezetői hatalom, melyet egy személy az egyházban egy hivatal átruházásával nyer. Amennyiben például egy pap az egyházmegyében általános helynöki kinevezést kap, ezáltal az egyházmegyében rendes végrehajtó hatalmat kap. Ettől a rendes hatalomtól el kell különíteni a megbízást. A megbízás módja szerint lehet a jogtól eredő (potestas delegata a iure), ha jogszabály rendelkezése alapján automatikusan háramlik valakire, vagy embertől eredő (potestas delegata a homine), ha közigazgatási intézkedéssel adják. A döntő különbség a rendes hatalomtól, hogy a megbízotti hatalom nem jár hivatal átruházásával. (l.d.: 131. kán. § 1). Egyházmegyei zsinat (synodus dioecesana, 460. kán.) Az egyházmegyei zsinat a részegyház olyan kiválasztott papjainak és más krisztushívőinek gyűlése, akik az egész egyházmegyei közösség javára a megyéspüspöknek segítséget nyújtanak. Az egyházmegyei zsinatot csak a megyéspüspök hívhatja egybe (l.d.: 461-462. kán.). Az egyházmegyei zsinatra mint a zsinat tagjai, a klerikusokon és a megszentelt élet intézményeinek tagjain kívül meghívandók a világi krisztushívők is (l.d.: 463. kán. 1.§). Az egyházmegyei zsinatra a megyéspüspök zsinati tagként másokat is meghívhat, akár klerikusokat, akár a megszentelt élet intézményeinek tagjait, akár világi krisztushívőket. Megfigyelőként meghívhatja olyan egyházak vagy egyházi közösségek egyes lelkészeit vagy tagjait, amelyek a katolikus egyházzal nincsenek teljes közösségben. Az egyházmegyei zsinaton a megyéspüspök az egyetlen törvényhozó, a zsinat többi tagjai csupán tanácsadói szavazati joggal rendelkeznek (l.d.: 466. kán.). Felmentés (dispensatio, 85—93. kán.) A felmentés a tisztán egyházi törvény kötelező erejének részleges, esetre való felfüggesztése. (l.d.: 85. kán.). A megyéspüspök felmentheti a hívőket akár egyetemes, akár részleges egyházfegyelmi törvények alól, de nem adhat felmentést az eljárásjogi és a büntető törvények alól, sem pedig az olyan törvények alól, melyek alól a felmentés az Apostoli Szentszéknek van különlegesen fenntartva. Érvénytelenítő akadályok (impedimentum dirimens, 1073—1094. kán.) Az érvénytelenítő akadály olyan körülmény, mely a személyt, házasságkötési szándékától függetlenül képtelenné teszi a házasság érvényes megkötésére. A házassági akadály a házasságkötés útjában áll, mivel fennállásakor érvényes házasság nem köthető. Az 1983-as CIC a 1083-1094. kánonokban tizenkét elválasztó házassági akadályt határoz meg.
Vissza az elejére A házasságkötés döntő eleme a két házasulandó szabad beleegyezése házasság alapítására, egy visszavonhatatlan kötelék egymásnak ajándékozására és elfogadására. Így a házassági beleegyezés semmilyen más emberi hatalommal nem pótolható. A kódex ismer bizonyos beleegyezési hiányosságokat és akadályokat, melyek miatt érvényes házasság nem köthető (l.d.: 1095-1103. kán.). A 1077. kán. szabályozza a házassági tilalmat. Ez azt mondja ki, hogy a helyi ordinárius egyedi esetben alárendeltjeinek megtilthatja a házasságkötést. Ehhez azonban alapos oknak kell fennállnia. Amennyiben ez megszűnik, a tilalom is érvényét veszti. Amennyiben a felek ennek ellenére házasságot kötnek, akkor az meg nem engedett, de érvényes lesz. A házasság célja (finis matrimonialis, 1013. kán. 1. § CIC/1917; 1055. kán. 1. § CIC/1983) A CIC/1917 a házasság céljainak hierarchiáját ismerte. A 1013. kán. 1. § CIC/1917 szerint az elsődleges cél az utódok nemzése és felnevelése volt, a házasság másodlagos célja pedig a házastársak kölcsönös támogatása és a nemi ösztön rendezett kiélése. A II. Vatikáni Zsinat (l.d.: GS 48) a házassági célok rangsorolását megszüntette. A házasság most a 1055. kán. alapján a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul. Kiközösítés (excommunicatio, 1331. kán.) A kiközösítés csak nagyon súlyos bűncselekmények számára van fenntartva (l.d.: 1318. kán.). A kiközösítés nem azt jelenti, hogy az érintett elveszíti egyháztagságát. Ez a keresztség tulajdonsága miatt - eltörölhetetlen jel (character indelebilis) - érvényes az alapelv: semel catholicus semper catholicus (egyszer katolikus, mindig katolikus). A megkeresztelt tehát az egyház tagja marad, de időlegesen a hívők közösségéből kizárják. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a kiközösítettnek tilos bármilyen szolgálati részvételt vállalni az eucharisztia áldozatának ünneplésében vagy bármely más istentiszteleti szertartásban, szentségeket vagy szentelményeket végezni és szentségeket felvenni. Tilos továbbá bármiféle egyházi hivatalokat, szolgálatokat vagy tisztségeket gyakorolni, vagy kormányzati intézkedést végezni. Ha a büntetést kimondták vagy kinyilvánították, szigorúbb feltételek válnak érvényessé. Ekkor a cselekmények nem csupán tilosak, hanem érvénytelenek is.
Vissza az elejére A kormányzati hatalmat mint olyat kétféle módon gyakorolják. Nyilvánosan vagy titokban. Általában nyilvánosan történik, a külső fórumon (l.d.: 130. kán.). Forum internum (belső fórum, kán. 130. kán.) A belső fórum nem tévesztendő össze a lelkiismerettel, az Istennel való közvetlen kapcsolattal. A forum internum is az egyház jogterülete. A kormányzati hatalom ilyenkor titokban működik. Különbséget kell tenni a szentségi cselekedetek (pl.: a bűnbocsánat a gyónás során) és a nem szentségi cselekedetek (pl.: fogadalmak alóli mentesítés, felmentés titkos házassági akadályok alól) között. A forum externum és forum internum közötti különbségtétel értelme a személy védelme a leleplezéstől, l.d. a jó hír védelme (220. kán.). Meghajlás/engedelmesség (obsequium/oboedientia) A krisztushívők alapvető joga és kötelessége. A jog az engedelmesség alatt több fogalmat ért: - keresztény engedelmesség (212 . kán. 1. §) a legáltalánosabb engedelmesség fogalom a CIC-ben. Két dimenziót fog át: engedelmességet hitbéli dolgokban és fegyelmi kérdésekben. Mindazonáltal a hívőktől nem a vak engedelmességet követelik meg, hanem "felelősségük tudatában" kell cselekedniük. - kánoni engedelmesség ( 273. kán.) különös kötelessége a klerikusoknak, hogy a pápa és elöljáróik utasításait kövessék. - hitbéli engedelmesség (750. kán. 1. §) melyet a krisztushívőktől várnak el az egyház tanítóhivatala tanítása iránt. Aki az ilyen tanításokat makacsul elutasítja, azt a 751, kán. alapján eretneknek nyíilvánítják, ami a kilközösítés büntetését vonja maga után. A 750. kánont 1998-ban az „Ad tuendam fidem" kezdetű Motu proprio egészítette ki. Ennek alapján szilárdan el kell fogadni mindazokat az igazságokat, melyeket az Egyház definitív módon hit és erkölcs kérdésében tanít. (l.d.: 750. kán. 2. §) Aki ezt makacsul elutasítja, azt méltó büntetéssel kell sújtani. (l.d.: 1371. kán. 1. §) A 750. kán. 2. § megsértése nem von maga után kiközösítést. - vallásos engedelmességgel, az értelem és az akarat vallásos meghajlásával kell a hívőknek fogadniuk azt a tanítást, amit akár a pápa, akár a püspökök testülete a hitről vagy az erkölcsről hirdet, mikor hiteles tanítóhivatalát gyakorolja. (752-753. kán.) Aki ezt makacsul elutasítja, azt méltó büntetéssel kell sújtani. (l.d.: 1371. kán. 1. §) A motu proprio a pápai rendelkezések azon fajtája, amelyet a pápa nem hivatalos előterjesztésre, hanem saját elhatározásából hoz, s minden ünnepélyes forma nélkül adják ki. A latin kifejezés szó szerinti jelentése: "saját indíttatásból". Megyéspüspök (episcopus dioecesanus, 376. kán.) Az a püspök, akire a pápa egyházmegye lelkipásztori gondozását bízta. A püspöki hatalom egyházkormányzati hatalom. Egyházmegyéjében a püspöknek saját, rendes és közvetlen hatalma van mindarra, ami lelkipásztori feladatának gyakorlásához szükséges, kivéve azokban a kérdésekben, amelyeket maga a jog vagy a pápa fenntart a legfőbb egyházi hatóságnak vagy más egyházi hatóságnak (381. kán. 1.§). A püspökök nem pusztán a pápa helynökei, hanem saját hatalmuk (potestas propria) van, mely mindenre kiterjed, ami feladatuk gyakorlásához szükséges. A püspökök egyházkormányzati hatalma általános, azaz nem csupán a jogban felsorolt ügyekre vonatkozik, hanem mindarra, ami az egyház céljával kapcsolatos az adott részegyházban.
Vissza az elejére A püspököt az egész egyházmegye kormányzatában rendes hatalommal (potestas ordinaria vicaria) segítő pap. Illetékességi területén belül külön megbízás nélkül is élhet a megyéspüspöknek megadott állandó felhatalmazásokkal (479.k. 3.§), vagyis nem csupán almegbízottként gyakorolhatja azokat. Ezen a területen rendes és sajátjogú hatalommal rendelkezik (potestas ordinaria propria). A történelmi fejlődés mára oda vezetett, hogy az igazgatási feladatokat az általános helynök, az igazságszolgáltatási feladatokat a bírósági helynök látja el. Az általános szabályok szerint (l.d.: 478. kán.) az egyházmegye püspökének ki kell neveznie általános helynököt, aki harmincévesnél nem fiatalabb pap legyen. Rendelkezzék kánonjogi, illetve teológiai doktorátussal vagy licenciátussal, vagy legalább legyen ezekben a tudományokban valóban jártas, tanbelileg legyen kifogástalan, legyen becsületes, okos és az ügyintézésben jártas. Az általános helynök hatalma a megbízás visszavonásáig, vagy a püspöki szék üresedéséig tart. (l.d.: 481. kán.) Bírósági helynök (vicarius iudicialis, 1420. kán.) Officiális: az egyházmegyei bíróságot a megyéspüspök helyett vezető bíró. Míg igazgatási feladatokban az általános helynök, igazságszolgáltatási feladatokban a bírósági helynök helyettesítheti a megyéspüspököt (l.d.: 1420. kán.). A megyéspüspök a bírósági helynök mellé helyettes bírósági helynököket, régi néven viceofficiálisokat nevezhet ki (1420. kán. 3.§). A bírósági helynök legyen: 1. pap; 2. feddhetetlen hírű; 3. kánonjogi doktorátussal v. legalább licenciátussal rendelkező; 4. legalább 30 éves (1420. kán. 4.§). A bírósági helynök és helyettesei hivatalukat nem vesztik el a püspöki szék megüresedésekor, de az új püspök hivatalba lépésekor megerősítésre szorulnak (1420. kán. 5.§). Egyetemes egyház (ecclesia universalis) lásd részegyház Törvény (lex, 7—22. kán.) Az egyházi törvénykönyv nem definiálja az egyházi jogot. A meghatározása következő lehetne: "A kánoni törvény egy, az értelem eszközeivel kialakított, a közösségi élet előrehaladását támogató, általános jog szerint kötelező hitbéli utasítás, melyet egy illetékes egyházi tekintély egy meghatározott személyi kör számára adott ki és megfelelően ismertetett." Jelentősége van az érvénytelenítő és a jogképességet megsemmisítő törvények közötti különbségtételnek. Az érvénytelenítő törvények esetén (lex inhabilitans, 10. kán.) olyan törvényről beszélünk, mely kifejezetten megállapítják, hogy egy személy képtelen egy jogi aktus megtételére. Amennyiben ez a jogképességgel nem rendelkező személy mégis végrehajtja ezt a jogi aktust, úgy az érvénytelen. A érvénytelenítő törvények tehát közvetlenül a személyre vonatkoznak és csak közvetetten a jogcselekményre. A házassági akadályok az érvénytelenítő törvények közé tartoznak; az érintett személyt alkalmatlanná teszik a házasságkötésre. A jogképességet megsemmisítő törvények (lex irritans, 10. kán.) olyanok, melyekben kifejezetten intézkednek arról, hogy egy jogi eljárás hibák miatt érvénytelen; ezek nem a cselekvő személyhez kapcsolódnak, hanem az eljárás formájához. Például ha egy formára kötelezett katolikus nem a kánoni forma szerint esküszik, ami nem engedélyezett (l.d.: 1108. kán.), úgy a jogi eljárás érvénytelen, a házasság nem jön létre.
Vissza az elejére A püspöki szinodus a bíborosi kollégium mellett működő pápai tanácsadó testület. A feladata alapvető kérdések
megvitatása a pápával. A püspöki szinodus reprezentatívan áll össze, alapvetően a püspöki konferenciák és a pátriárkaszinodusok képviselőiből áll. A püspöki szinodusnak
három formája van: Püspöki helynök (vikárius) (vicarius episcopalis, 476. kán.) A püspöki helynök az egyházmegye püspökének segít az egyházmegye kormányzatában. Hivatalához rendes kormányzati hatalom (potestas ordinaria vicaria) tartozik. Püspöki helynökök vagy az egyházmegye bizonyos területére (territorialis), bizonyos típusú ügyekre (kategorial) vagy bizonyos személyi körre (personal) kerülhet kinevezésre. A kinevezéshez szükséges követelmények megegyeznek az általános helynöknél leírtakkal. Általában a segédpüspököket nevezik ki püspöki helynöknek. (406. kán.2. §). Szokásjog (consuetudo, 23.—28. kán.) Jogot jogalkotás hozhat létre, vagy azáltal, hogy egy közösség régen gyakorolt szokása szabállyá válik. A jog és a szokásjog az egyházi jogrendben egyenjogú jogforrások. Hogy a szokás joggá váljék az szükséges, hogy az a szokás, amelyet egy olyan közösség, melynek már törvény adható, a jog bevezetésének szándékával követ. (l.d.: 25. kán.). Ahhoz, hogy egy szokás joggá váljék szükséges, hogy a jogalkotó ezt engedélyezze. Ez az engedély implicit létrejöhet azáltal, hogy meghatározott időn belül a meglévő szokásnak nem mond ellent. (l.d.: 26. kán.). Ez az idő 30 évtől 100 évig terjedhet.
Vissza az elejére Nem minden ellentmondás és nem minden hitkétség meríti ki az eretnekség tényállását. Sokkal több szükséges ehhez. Az, hogy valaki következetesen, makacsul és vétkesen egy hitigazságot tagadjon, vagy az egyház hitvallásából kizárjon és ne fogadjon el kötelezőnek. Ez bekövetkezhet igazságok tagadása vagy kitartó kétségek hangoztatásával. Az eretnekeket a törvény a 1364. kán. 1. § alapján kiközösítéssel bünteti. Homilía (homilia, 767. kán. 1. §) A homilia fogalmát az Egyházi Törvénykönyv kizárólag a liturgia részeként kerül említésre. Mint ilyen a papnak és a diakonusnak van fenntartva. Ennek az az alapja, hogy csak felszentelt pap celebrálhat szentmisét. Ezt azonban a mise igei része és áldozati része szűkebb értelmében vett egységeként kell érteni (l.d.: SC 56), melyet nem szabad szétszakítani. Ezért aki az a személy, aki a szentmisét tartja, az végezze az igehirdetést is. A laikusokról szóló instrukció szerint a 767. kán.-t úgy kell értelmezni, hogy a laikusok homiliát nem tarthatnak. Impotencia (impotentia coeundi, 1084. kán.) Az impotencia ilyen formája az egyházi törvénykönyvben a természetjogilag megalapozott házassági akadályok közé tartozik. A 1084. kán. alapján az impotencia a férfi vagy nő közösülési képtelensége (impotentia coeundi). Ez a tényállás semmiképpen sem a nemzőképtelenséget takarja (impotentia generandi), mely nem házassági akadály. Miután az impotencia coeundi a házasságkötést érvényteleníti, szükséges, hogy már a házasságkötés idején fennálljon és előre láthatóan elháríthatatlan legyen. El kell különíteni a relatív impotenciát, amely csupán meghatározott partnerek között áll fenn, és az abszolút impotenciát, mely az érintett számára minden házasságkötést, bármilyen partnerrel lehetetlenné tesz. Az impotencia akadálya alól nem lehet felmentést kapni.
Vissza az elejére Az instrukciók feladata a jogszabályok közelebbi ismertetése vagy a jogszabályok érvényrejuttatásához figyelembe veendő eljárások meghatározása (l.d.: 34. kán. 1. §); ezeket egyeztetni kell a világi jog végrehajtási rendeleteivel. Az instrukciók azokra irányulnak, akik a jogszabályok végrehajtásáért felelősek. Az instrukciók alá vannak rendelve a jogszabályoknak és ezért azokat nem hatálytalaníthatják (l.d.: 34. kán. 2. §). Amennyiben egy hatályos jogszabálynak ellentmondanak, úgy nem jogerősek. Egyházi tilalom (interdictum, 1332. kán.) Az egyházi tilalom a hajlító büntetések közé tartozik, egy "kis kiközösítés" féle. A tilalom alatt állóknak tilos bármilyen szolgálati részvételt vállalni az eucharisztia áldozatának ünneplésében vagy bármely más istentiszteleti szertartásban, valamint szentségeket vagy szentelményeket végezni és szentségeket felvenni. A II. Vatikáni Zsinatot követően az egyházat komplex valóságként kell szemlélni, mely emberi és isteni elemekből nő össze (l.d.: LG 8). Ebből fakadóan nincs mit csodálkozni azon, hogy ennek a közösségnek a jogrendjében isteni és emberi vonatkozások vannak. A kánoni jog megkülönböztet isteni jogból (ius divinum) eredő és az egyházi jogalkotók akaratából (ius humanum) származó jogszabályokat. A ius divinumot felosztjuk az értelemmel felismerhető természetjogra (ius divinum naturale) és a pozitív isteni jogra (ius divinum positivum). Ez utóbbi alatt a kinyilatkoztatásra alpuló jogot értjük, tehát Krisztus azon utasításait, melyek az egyháztörténet során az isteni jog utasításaként fogtak fel. A ius divinum naturale hatóköréhez az tartozik, hogy nem csupán a megkereszteltekre, hanem minden emberre vonatkozik. Az egyház nem áll az isteni jog felett, azaz nincs joga a ius divinumban gyökerező törvények lényegét megváltoztatni vagy akár elutasítani. Feladata ezzel szemben az isteni jog olyan megfogalmazása, hogy a konkrét történelmi valóságban érthető és megélhető legyen. Jogi személy (persona iuridica, 113.—123. kán.) Ahogy a világi jog, úgy az egyházi jog is ismer a fizikai személyek mellett jogi személyeket is. Olyan társadalmi szervezetekről van szó, melyeknek jogai vagy kötezettségei vannak. Jogi személy lehet egy testület, személyek valamilyen közössége (például egy plébánia, vagy püspöki kollégium) vagy egy alapítvány vagy valamilyen intézet (l.d.: 115. kán.). Hogyan jönnek létre jogi személyek? Isteni rendelés szerint két jogi személy létezik, a Katolikus Egyház és a Szentszék. (l.d.: 113 . kán.1. §). Minden más jogi személyt az illetékes egyházi tekintély közhatalmi aktussal hoz létre.
Vissza az elejére A kánonjog ezalatt egy egy olyan papot ért, aki a krisztushívők valamely közösségének lelkipásztori gondozását végzi. (lásd még vicarius paroecialis). Teológiailag nézve az egyházelhagyás lehetetlen. Az ember a keresztséggel válik Krisztus egyházának tagjává (christifidelis), és ezzel lesz itt személlyé is azokkal a kötelezettségekkel és jogokkal, melyek a keresztényeket jogállásuknak megfelelően megilletik. Miután a keresztség egy eltörölhetetlen jel (character indelebilis), az alapvető egyháztagság nem veszíthető el. Az egyházból való kilépés formális aktus, mely által csökken, azonban nem szűnik meg minden jog és kötelezettség. Egyházi közösségek (communitates ecclesiales seiunctae) A II. Vatikáni Zsinat alapján (l.d.: UR 15,3; 19) az Egyházi Törvénykönyv elkülönít részegyházakat és elkülönült egyházi közösségeket (l.d.: 368 . kán., 869. kán. 2.§, 1124. kán.). Az elkülönült egyházi közösségek helyzete attól függ, hogy a katolikus egyház hogyan ítéli meg a közösséget a püspöki hivatal jogutódlásában és ezzel a szentségek érvényességében, mindenekelőtt az egyházi rend és az eucharisztia szentségében. Ezt a státuszt megkapták mindenekelőtt a keleti (ortodox) egyházak. Ezzel szemben a reformáció során levált egyházi közösségeknél a kódex szerint az apostoli örökség nem áll fenn. A jelzett különbség az egyházak illetve egyházi közösségek tagjaival szemben kölönböző jogi hozzáállást indokol. (l.d.: 844 . kán. 3-4. §).
Vissza az elejére A 207. kán. szerint a krisztushívők között vannak isteni rendelés folytán szent szolgálatot teljesítő személyek, akiket a jogban klerikusoknak is nevezünk; a többieket pedig világiaknak is hívjuk. E két csoport mindegyikében vannak szerzetesek. Klerikussá válni a diakonátus felvételével lehet (266. kán.) Fő feladatuk, hogy Krisztusnak, a főnek személyében teljesítsék a tanítói, megszentelői és kormányzói feladatot (l.d.: 1008. kán.). Ezáltal az egyház különleges szolgálatára kaptak hívást. A Kódex a krisztushívők jogai és közelességei mellett a klerikusok jogait és kötelességeit is tartalmazza a 273-289 kán.-ban. Vegyes házasság (matrimonium mixtum, 1124.—1129. kán.) Az 1917-es CIC-ben a valláskülönbség még tiltó házassági akadály volt (l.d.: can. 1060. CIC/1917). Az érvényes törvénykönyvben egy az egyházból formális aktussal nem távozott katolikus és egy megkeresztelt, aki nem a katolikus egyházhoz vagy egyházi közösséghez tartozó közötti esküvő engedélyköteles. A házasságkötést a helyi ordinárius engedélyezheti (l.d.: 1124-1125.. kán.). Az esküvő előtt a katolikus félnek meg kell ígérnie, hogy gondoskodik gyermekei katolikus keresztségéről és katolikus neveléséről (l.d.: 1125. kán. 1. §). A nemkatolikus felet erről az ígéretről tájékoztatni kell (l.d.: 1125. kán. 2. §) valamint mindkét felet meg kell tanítani a házasság céljaira és lényegi tulajdonságaira, melyeket egyik fél sem zárhat ki (l.d.: 1125. kán. 3. §). Házasság érvényesítése (convalidatio, 1156—1165. kán.) Egy olyan házasság, amely figyelembe véve a házasságkötéshez való jog, a beleegyezési képesség vagy házasságkötési forma hiányosságait érvénytelen, kétféle módon tehető érvényessé: „convalidatio simplex" (egyszerű érvényesítés) vagy „sanatio in radice" (gyökeres orvoslás) útján. A házasság érvényesítésének mindkét módja különböző feltételekből indul ki és különböző jogi hatásai vannak. Az érvényesítés formáiban az a közös, hogy arra törekszenek, hogy egy aktuálisan érvénytelennek tekintett házasságot, tehát egy putatív házasságot érvényessé tesznek anélkül, hogy kifelé ismertté válnék, hogy ez a házasság eredetileg nem volt érvényes. Tehát a házasság érvényességének látszata nem szenved sérelmet, és egyidejűleg a vélt (putatív) házasságot érvényessé teszik. Tehát ezen a módon a házastársak személyiségi jogai és a házasság szentsége egyidejűleg védelmet kap. A házasság egyszerű érvényesítését a 1156-1160. kán. szabályozza. Döntő, hogy a házassági beleegyezést legalább az a fél megújítsa, aki az akadályról tud.
Vissza az elejére A keresztség által az ember nem csupán kereszténnyé, hanem laikussá is válik (l.d.: kán. 204 § 1). Tehát az egyházi kiinduló állapot a laikusi állapot. Nem lehet ezt egyszerűen meghatározni. A kódex is csupán negatív módon definiálja, hogy laikus az, aki nem klerikus (l.d.: 207. kán.1. §). A keresztség és a bérmálás által a laikusok meghívást kapnak az egyház küldetésében való közreműködésre (l.d.: AA 3). Az Egyházi Törvénykönyv a minden krisztushívőre vonatkozó alapjogok és -kötelességek mellett a laikusok különös jogait és kötelességeit is tartalmazza a 224-231. kán.-ban. Kormányzati hatalom (potestas regiminis, kán. 129) Az egyházban minden hatalmat Jézus Krisztusra vezetnek vissza. Ő küldte az apostolokat (l.d.: Jn 20,21) és adott nekik hatalmat arra, hogy küldetésüket továbbadják. Ez a továbbadás kézrátételből és imádságból áll. Katolikus értelemben Jézus Krisztusnak ez a küldetése kézrátételek mai napig tartó töretlen láncolata (Apostoli szukcesszió). A 129. kán. 1. § szerint a jog előírásainak megfelelően azok képesek a kormányzati hatalomra akik felszentelésben részesültek. Ezzel szemben a laikusok a jog előírásai szerint (l.d.: 129. kán. 2. §) a hatalom gyakorlásában közreműködhetnek. Az egyházjog nem ismeri a hatalmi ágak szétválasztását, de különbséget tesz törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalom között (l.d.: 135. kán. 1. §). A pápa és a megyéspüspök a kormányzati hatalom mindhárom funkciójával rendelkezik. Különbséget kell tenni a rendes kormányzati hatalom (potestas regiminis ordinaria), mely a jog alapján egy hivatal gyakorlásával jár együtt, és a delegált hatalom (potestas regiminis delegata) között, melyet egy személy nem hivatalánál fogva kap (l.d.: 131. kán. 1. §). A továbbiakban meg kell különböztetni a rendes kormányzati hatalmon belül saját jogú hatalmat (potestas ordinaria propria), mellyel például a megyéspüspök rendelkezik és a helyettesítő hatalmat (potestas ordinaria vicaria), mely az általános helynök vagy a bírósági helynök kap meg.
Vissza az elejére Liturgiának nevezzük az egyház hivatalos istentiszteletét. Benne Jézus Krisztus papi feladata kerül gyakorlásra. Célja az emberek megszentelése és Isten teljes értékű, nyilvános tisztelete. Ahhoz, hogy liturgiáról beszélhessünk két feltételnek kell teljesülnie: egyrészt az egyház nevében, törvényesen kijelölt személynek kell végeznie, másrészt az egyházi hatóság által jóváhagyott cselekményekkel kell végezni. Helyi ordinárius (ordinarius loci, kán. 134 § 2) Helyi ordinárius az egyházmegye megyéspüspöke, általános helynöke és püspöki helynöke valamint egyes szerzetesi intézmények elöljárói. Miután 1054-ben az addig egységes katolikus egyház keleti és nyugati egyházra oszlott (a Keleti egyház szakadása), a Keleti egyházban önálló (autokephal) egyházak jöttek létre. Ezek közül némelyek az egyháztörténelem során visszatértek a Rómával való egységhez, megőrizve liturgiai és jogi hagyományaikat. Ezeket az ortodox egyházakkal ellentétben keleti rítusú egyházaknak hívjuk. Pápa (Romanus pontifex, kán. 331) A pápai hatalom átvétele a római pápa törvényes megválasztásának általa történt elfogadása és püspökké szentelése révén történik meg. Amennyiben nem felszentelt püspököt választanak meg, rögtön püspökké szentelik. Amint mindkét feltétel teljesül, a választott Róma püspökévé válik és ezzel a pápai hivatal viselője. Péter utódja lesz, és ezzel a püspöki kollágium elnöke. A pápának hivatalánál fogva a legfőbb, teljes, közvetlen és egyetemes rendes hatalma van az egyházban, és ezt a hatalmát mindig szabadon gyakorolja. Ez azt jelenti: 1. Nincs hatalom az egyházban, mely a pápai legfőbb hatalom felett állna (potestas suprema). 2. A legfőbb hatalom az egyház minden ügyére vonatkozik és a kormányzati hatalom mindhárom funkciójával rendelkezik: törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalom (potestas plena). 3. A legfőbb pápai hatalom az egyház minden részére és tagjára közvetlenül alkalmazható (potestas immediata). Ebből azonban nem vezethető le, hogy a pápa bármely egyházmegye második püspöke lenne. A pápa közvetlen hatalma kisegítő funkcióval rendelkezik, azaz csak akkor avatkozzék közvetlenül be, ha a rendes illetékes szerv kudarcot vall. 4. A legfőbb pápai hatalom jellemzője, hogy az egyházra mint egészre kiterjed, minden részegyházra és és azok csoportjaira és az egyház minden tagjára (potestas universalis). A hatalom gyakorlása során a pápa nem az egyház felett áll, hanem mint a legfőbb pásztor, aki közösségben van a többi püspökkel, ahogy az egész egyházzal is. Eldöntheti, hogy az egyház konkrét követelményeinek megfelelően hatalmát személyesen vagy a püsköki kollégium aktusa által gyakorolja. A pápai szék a pápa halálával vagy hivatalról való lemondásával válik üressé. A lemondás szabadon, annak kijelentése pedig szabályosan történjék, de nem szükséges, hogy bárki is elfogadja.
Vissza az elejére Az egyházmegye és a plébánia tanácsadó testülete. A tanács feladata a kodifikált értelemben a hívők segítségével a lelkipásztori tevékenység támogatása. A plébánosnak kell ezt a testületet létrehoznia és a grémiumnak csak tanácsadói joga van. Plébánia (parochia, 515. kán. 1.§) A plébánia a krisztushívőknek a részegyházon belüli állandó közössége, melynek lelkipásztori gondozását, a megyéspüspök felügyelete alatt, plébánosra bízzák. Plébános (parochus, 519. kán.) A plébános a rábízott plébánia lelkipásztori gondozását látja el a megyéspüspök felügyelete alatt. A plébánosi hivatalt csak felszentelt pap láthatja el (l.d.: 521. kán.). A plébános feladatait a CIC 528-530. kán. írja le.
Vissza az elejére A káplán hivatalánál fogva köteles a plébánost az egész plébániai szolgálatban segíteni, a plébánost helyettesíteni. Nem tévesztendő össze az 564. kán.-ban szereplő cappellanus-sal, aki a lelkész. Természetes személyek (persona physica, 96. kán.) Egy ember a keresztség vétele által kerül be Jézus Krisztus egyházába, és ezáltal válik az egyházban fizikai személlyé. Ezáltal válik jogképessé az egyházban, lesznek jogai és kötességei. Figyelemmel kell lenni arra, hogy ezek a jogok és kötelességek függenek a megkeresztelt mindenkori állapotától, tehát életkorától és egyházi állapotától (l.d.: 205. kán.). A cselekvőképességet törvényes intézkedések korlátozhatják. Vélelem (praesumptio, 1584. kán.) Jogi vélelem. Az egyházi házasságjogban léteznek jogi vélelmek, mint például a házasság elhálása, ha a házasfelek együtt laknak (l.d.: 1061. kán. 2. §) vagy hogy a házasságkötés során a lélek belső beleegyezése megegyezik azokkal a szavakkal vagy jelekkel, amelyeket a házasságkötéskor alkalmazunk (l.d.: 1101. kán. 1. §). A jognak ilyen vélelmeket kell felállítania, mivel az igazság nem ellenőrizhető az utolsó mozzanatig bezárólag. Amennyiben azonban az ellenkezője bizonyítást nyer, a vélelem át kell adja helyét az igazságnak.
Vissza az elejére A kiváltság bizonyos természetes vagy jogi személyek számára külön intézkedéssel adott kegy. Engedélyezheti a törvényhozó vagy a végrehajtó hatóság, akit erre a törvényhozó felhatalmazott. Kihirdetés (promulgatio, 7. kán.) A törvény akkor jön létre, amikor kihirdetik, azaz hivatalos úton a jogérvényesség feltételeinek megfelelően nyilvánosságra hozzák. Azok a jogszabályok, melyek hatálya az egész egyházra ki kell terjedjen, hivatalos lapban, az Acta Apostolicae Sedis-ben (AAS) jelennek meg. A jogszabályok általában a nyilvánosságra hozatalt követően három hónappal lépnek hatályba (l.d.: 8. kán. 1. §). Részegyházak törvényei általában az egyházmegye hivatalos lapjában jelennek meg és egy hónap múlva lépnek hatályba. Vélt házasság (matrimonium putativum, 1061. kán. 3. §) A vélt vagy látszatházasságot a 1061. kán. 3. §-a szabályozza. Érvénytelen házasságról van szó. A vélt házasság feltétele, hogy a két fél legalább egyike jóhiszeműen kötötte. Mindaddig vélt házasságról van szó, amíg mindkét partner a házasság érvénytelenségéről bizonyosságot nem szerez. Kánoni formára kötelezett katolikusok tisztán polgári házasságkötése nem tekinthető vélt házasságnak.
Vissza az elejére A személyt helybelinek nevezzük ott, ahol lakóhelye van, jövevénynek ott, ahol pótlakóhelye van, idegennek, ha van lakóhelye, illetve pótlakóhelye, de ezeken kívül tartózkodik, lakóhelynélkülinek, ha nincs sem lakóhelye, sem pótlakóhelye. Pótlakóhelyet úgy szerez az ember, hogy egy plébánia vagy legalább egy egyházmegye területén tartózkodik, és vagy az a szándéka, hogy ha semmi el nem szólítja, legalább három hónapig ott marad, vagy ténylegesen eltölt ott három hónapot. A pótlakóhely alapján saját plébánosa és ordináriusa lesz az embernek (l.d.: 107 kán. 1. §). Jogkétség (dubium iuris, 14. kán.) Jogkétség alatt nem azt értjük, ha egy meghatározott szabályt az egyházi jogban különbözőképen értelmeznek. Akkor beszélhetünk jogkétségről, ha egy jogi helyzetben nem világos, hogy egy törvény alkalmazható-e az adott esetre. Ha kétes a törvény léte, érvényessége, jelentése vagy terjedelme. Jogkétség esetén a törvények nem kötelezőek. Felfolyamodás (recursus hierarchicus, 1732—1739. kán.) Határozatok vagy egyedi közigazgatási intézkedések elleni panaszt annál kell tenni, aki azt kibocsátotta. Amikor a peres út nem lehetséges, a felfolyamodási jog a keresetet helyettesíti. Az oda tartozó esetekben az Apostoli Signatura közigazgatási bíróságához lehet fordulni.
Vissza az elejére A valláskülönbség a tizenkét érvénytelenítő akadály közé tartozik az 1983-as CIC-ben (l.d.: 1086. kán.). Valláskülönbségről akkor beszélünk, ha a házasulandó felek egyikét a katolikus egyházban keresztelték, vagy oda fölvették, és abból formális aktussal nem távozott el, másika pedig nincs megkeresztelve. Az akadály alól a helyi ordinárius a megfelelő feltételek fennállása esetén a felmentést megadhatja. Ebben az esetben figyelembe kell venni a 1125-1126. kán. előírásait. Egy rend vagy egy rendhez hasonló kongregáció tagját szerzetesnek nevezzük. A szerzetesek lehetnek klerikusok vagy laikusok. Ők a 207. kán. 2. § szerint az egyház által elismert és szavatolt fogadalommal vagy más szent kötelékkel a rájuk jellemző sajátos módon Istennek szentelődnek. A kódexben megtalálhatók a szerzetesek jogai és kötelességei (662-672. kán.). Leirat (rescriptum, 59-75. kán.) A leírat egy írásban kiadott egyedi közigazgatási intézkedés. Ennek feltétele, hogy valaki kérje a kiváltságot, felmentést vagy más kegyet. A leírat az illetékes egyházi hatóság válasza, melyben a hatóság közli a döntését.
Vissza az elejére A gyökeres orvoslás egy érvénytelenül kötött házasság érvényesítésének egyik formája. Az egyszerű érvényesítéssel szemben itt nincs szükség a beleegyezés megújítására, az érvényesítés itt kívülről, az illetékes hatóság által történik. Gyökeres orvoslásra csak akkor van lehetőség, ha a házasságkötés során egy házassági akadály állt fenn vagy formai hiba történt, és a házassági akarat az érvényesítés idején kétségtelenül fennáll, mert a 1057. kán. 1. § alapján a házassági akaratot semmilyen emberi hatalom nem pótolhatja. Ha csak formai hiba, vagyolyan akadály áll fenn, mely alól a megyéspüspök felmentést adhat, akkor a megyéspüspök (l.d.: 1165. kán.), minden más esetben az Apostoli Szentszék az illetékes. Szakadás (schisma, 751. kán.) A szakadás a pápának való alárendeltség vagy a neki alárendelt egyháztagokkal, püspökkel való közösség vagy a nekik való alárendeltség megkeresztelt részéről történő megtagadása. A szakadás az egyház egysége elleni bűncselekmény. Elkövetője a 1364. kán. 1. § alapján kiközösítés büntetést kap. Színlelés (simulatio, 1101. kán.) Az egyházi törvénykönyv abból indul ki, hogy a házasságkötés során a nyilvánosan kimondott házassági beleegyezés a házasulandók szándékával megegyezik. Külső akarati megnyilvánulás és a házassághoz való belső hozzáállás azonban különbözhet. Amennyiben a házasulandók egyike magát a házasságot (teljes szimuláció) vagy a házasság lényegi tulajdonságai közül valamelyiket (részleges szimuláció) pozitív akarati cselekménynel kizárja, a házasságkötés érvénytelen. Nem elegendő, hogy valaki általában nem fogadja el például a házasság szentségi voltát, hanem a konkrét házasságra vonatkozóan tudatosan ki kell zárja azt.
Vissza az elejére Az egyházi büntetőjog a büntetés kihirdetésének két módját ismeri: a) jogszabály által a cselekmény elkövetésekor beálló és b) közhatalmi aktussal kihirdetett. Azok a büntetések, melyeket közhatalmi aktussal válnak érvényessé, utólag kimondott büntetésnek nevezzük. Az 1983-as CIC szerint ez a normális. Jóvátevő büntetés (poena expiatoria, 1336—1338. kán.) Az 1983-as CIC a büntetés célja szerint megkülönböztet hajlító és jóvátevő büntetéseket. Amíg a hajlító büntetések célja az elkövetőt belátásra és megjavulásra vezetni, a jóvátevő büntetések közvetlenül a büntetendő cselekmény jóvátételére irányulnak. A jóvátevő büntetések közé tartozik például egy bizonyos helyen vagy területen való tartózkodás tilalma vagy előírása, hatalom, hivatal vagy jog megvonása, büntető áthelyezés másik hivatalba vagy elbocsátás a klerikusi állapotból. Felfüggesztés (suspensio, 1333. kán.) A felfüggesztés hajlító büntetés, mely csupán klerikusokat érinthet. Megtiltja az érintetteknek a rendi vagy az egyházkormányzati hatalom gyakorlását. A felfüggesztés nem jelent egyben hivatalmegvonást. Sokkal inkább a jogok korlátozásáról van szó, amit ismét felfüggesztenek, ha a bűnelkövető az ellenszegülést feladja.
Vissza az elejére Ténykétség akkor áll fenn, ha nem világos, hogy a törvény által meghatározott tényállás egyáltalán megvalósult-e. Például a 1091. kán. 2. § meghatározza, hogy egy házasság oldalágon érvénytelen egészen a negyedik fokig bezárólag. Ténykétség abban az esetben állna fenn, ha egy tervezett házasság esetén nem lenne tisztázott, hogy az érintett személyek egymással nagybácsi és unokahúg szintjén rokonságban állnak. Az ordinárius ténykétség esetén felmentést adhat. Ez a felmentés feltételes (ad cautelam), mivel hallgatólag feltételezi, hogy a tényállás megvalósult. Önmagától beálló büntetés (poena latae sententiae, 1314. kán.) Az egyházi büntető törvények különlegessége a büntetések. Ezek jogi rendelésre a cselekmény elkövetésekor hatályba lépnek, nincs szükség közhatalmi intézkedésre. A háttérben az a gondolat áll, hogy az egyházi jog nem csupán egy külsőleg jogszerű viselkedést igényel, hanem a joggal való belső azonosulást. Ezek a bűncselekményhez és az elkövetőhöz igazodnak. Az elkövető úgy kövesse el a cselekményt, hogy tudatában van az érte járó büntetésnek. Ahhoz, hogy a büntetés külső fórumon is hatályos legyen, szükséges annak közhatalmi megállapítása.
Vissza az elejére
Az 1983-as CIC átvette a 368. kán. szövegébe a a II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium kezdetű dokumentumából (23. pont), hogy az
Egyház részegyházakból áll. Ezzel a formulával azt fejeződik ki, hogy az Egyház nem egyetlen világméretű egyházmegye, mely csupán adminisztrációs okból kisebb
egységekre tagozódik. Az, hogy az Egyház részegyházakból áll azt jelenti, hogy hogy az Egyház a részegyházakban ölt alakot, mert itt teljesül az egyház tanító és
szentségi küldetése. A részegyház önmagában, méretéből adódóan nem teljesen önálló. Csak azáltal jut kifejezésre, hogy az Egyház részegyházakból áll. Nem állhat
önmagában egyedül és az egész egyházat csupán annyiban képviselheti, ahogy közösségben van a többi fennmaradó részegyházzal. Összefoglalóan tehát elmodhatjuk,
hogy az Egyház részegyházakból épül fel, és azokban van jelen. A részegyház további formái a területi prelatúra és a területi apátság (l.d.: 370. kán.), az apostoli vikariátus és az apostoli prefektúra, valamint az állandó jelleggel létesített apostoli kormányzóság (l.d.: 371. kán.). A (1077. kán.) által leírt házassági tilalommal szemben az esketési tilalom arra vonatkozik, aki a házasságkötést végezné. Így a 1071. kán. által meghatározott esetekben a házasságkötésre csak akkor kerülhet sor, ha a szükséges engedély az ordináriustól megérkezett. Amennyiben a házasságkötés során egy személy érintett, aki nyilvánvalóan elhagyta a katolikus hitet, figyelembe kell venni a 1125. kán. előírásait, azaz a katolikus félnek meg kell ígérnie, hogy gondoskodik a gyermekek katolikus keresztségéről, és a másik felet kötelező erről tájékoztatni, és egyik félnek sem szabad a házasság célját és lényegi tulajdonságait kizárni.
Vissza az elejére A Codex különbséget tesz nem megengedett és érvénytelen jogi eljárás között. Például, ha a 1071. kán. alapján házassági tilalom áll fenn, úgy az, aki a házasságkötést végezné addig nem kezdheti meg az esküvőt, amíg a helyi ordinárius engedélyét be nem szerezte. Amennyiben ezt elmulasztja, vagy szándékosan mellőzi, a házasság meg nem engedett, de érvényes lesz. Tehát a két fél között házassági kötelék áll fenn annak ellenére, hogy a szükséges engedéllyel nem rendelkeztek. Ha azonban a házassági akadály a 1086. kán. alapján áll fenn, a helyi ordinárius engedélye az érvényesség alapja. Amennyiben ezt nem szerzik be, a házasság érvénytelen. A felek között tehát nem áll fenn érvényes házassági kötelék, egyházjogilag mindketten szabad állapotúnak (nem házasnak) minősülnek. A házasság lényegi tulajdonságai (essentiales matrimonii, 1056. kán.)
A házasság lényegi tulajdonságai az egység és a felbonthatatlanság. A házasság egysége azt jelenti, hogy ez egy férfi és egy nő közötti kötelék. Ezért a poligámia minden
formája (poliandria és poligynia) kizárt. A házasság felbonthatatlansága éppen úgy, mint egysége a teremtés rendjében van megalapozva. "Amit Isten egybekötött,
ember szét ne válassza!" (l.d.: Mt 19,6; Mk 10,9) Lakóhely (domicilium, 102. kán. 1.§) Lakóhelyet úgy szerez az ember, hogy egy plébánia vagy legalább egy egyházmegye területén tartózkodik, és vagy az a szándéka, hogy ha semmi el nem szólítja, örökre ott marad, vagy ténylegesen eltölt öt évet az illető helyen. A lakóhely határozza meg az ügyekben illetékes plébániát ill. egyházmegyét.(l.d.: 107. kán. 1.§).
|
||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
Mindenki ötletét, tanácsát szeretettel fogadjuk a h.jog@jegyes.hu címen. |
h.jog@jegyes.hu