A megkötött és el nem hált házasságok alól a felmentést csakis a római pápa adhatja meg (1698. kán. 2. §). Maga az intézkedés pápai kegy, melynek elnyerését a kérelmező nem követelheti. Az elhálatlanság tényéről, valamint
arról, hogy van-e megfelelő ok a felmentésre, egyedül az Apostoli Szentszék dönt
(1698. kán. 1. §). A kérelem elfogadását és a kivizsgálás elrendelését a kérelmező lakóhelye vagy pótlakóhelye szerinti egyházmegye megyéspüspöke végzi (1699. kán. 1. §). A vizsgálat
lefolytatásához a megyéspüspöknek előzetesen csupán akkor kell kikérnie a Szentszék véleményét, ha az ügynek különleges jogi vagy erkölcsi nehézségei vannak
(1699. kán. 2. §). Ha a püspök a felmentési eljárás
megindítását elutasítaná, ez ellen az Apostoli Szentszékhez lehet felfolyamodni
(1699. kán. 3. §).
Ezeknek az eljárásoknak sajátossága, hogy:
- csak a felek vagy legalább egyikük kérheti a felmentést (1697. kán.)
- kötelező bennük a kötelékvédő részvétele (1701. kán. 1. §)
- nem szerepelhet bennük ügyvéd, bár a felek jogi szakember segítségét igénybe vehetik (1701. kán. 2. §)
- az iratokat a vizsgálat végeztével nem teszik közzé, bár a kérésnek vagy a másik fél esetleges kifogásának a bizonyítékok alapján súlyos akadálya merül fel, ezt a
vizsgálatot vezető bírónak az érdekelttel óvatosan közölnie kell (1703. kán. 1. §)
- a fél kérésére a bíró a beszerzett tanúvallomást vagy okiratot megmutathatja a félnek, és időt szabhat ki megjegyzései beterjesztésére (1703. kán. 2. §)
A bizonyítási eljárás végeztével a bíró az összes iratot a saját jelentésének kíséretében a püspökhöz
továbbítja (1704. kán. 1. §). Ezután az iratokat a kötelékvédő észrevételeivel és saját szavazatával együtt a megyéspüspök felterjeszti a Istentiszteleti és szentségi Kongregációhoz (1705. kán. 1. §). Ebben a levélben a püspök véleményt nyilvánít mind az elhálatlanság tényét, mind a felmentés megfelelő okának meglétét, mind
a kegy időszerűségét illetően (1704. kán. 1. §), vagyis igazolja azt is, hogy a felmentés esetleges megadása nem okoz
botrányt a hívek körében. A kongregációban az ügyet újra megvizsgálják, s ha a
kérést megalapozottnak találják, javaslatukkal felterjesztik a pápához. Ő azután szabadon dönt a felmentés
megadásáról. Ha a pápa a felmentést megadja, ezt a kongregáció megküldi a megyéspüspöknek. Ezután a felek új házasságot köthetnek, hacsak a felmentő levél valamelyikük számára ezt nem tiltja vagy nem köti püspöki engedélyhez. A felmentést engedélyező levelet az Apostoli Szentszék már nem a kérelmezőnek, hanem annak a megyéspüspöknek küldi, aki a kérelmet elfogadta (1706. kán.).
Ő közli a leiratot a felekkel, s neki kell gondoskodni arról, hogy a házasságkötés és a keresztelés helyén a plébános a
felmentést a házasultak és a kereszteltek anyakönyvébe bevezesse.
Ha pedig a Szentszék azt válaszolja, hogy a beterjesztett érvek alapján az elhálatlanság
nem bizonyosult be, akkor ha van a felek valamelyikét püspöki engedéllyel támogató jogi szakember, akkor ő a bíróság székhelyén betekinthet az eljárás irataiba, de nem a
püspök véleményébe, hogy megállapítsa, fel lehet-e hozni valamilyen súlyos érvet a kérelem újbóli
előterjesztése érdekében (1705. kán. 3. §). A negatív szentszéki válasz esetén tehát súlyos érvek alapján az újabb kérelem
lehetséges.
Visszatérés a házassági per kezdőoldalra 
h.jog@jegyes.huMindenki ötletét, tanácsát szeretettel fogadjuk a h.jog@jegyes.hu címen.